Vissza akarom állítani a látásomat
Orbán Viktor a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában
Előszó Gyakran hallani azt a jótanácsot: ha boldogulni akarsz az életben, több lábon kell állnod! Van úgy, hogy kicsúszik Vissza akarom állítani a látásomat lábunk alól a talaj, úgy érezzük, nem tudunk stabilan megállni a lábunkon az egyenetlen, olykor nagyon meredek életúton.
Ilyenkor jól jön néhány plusz láb: család, barátok, munkatársak, szőrös segítőtársak. Róluk és rólam szól ez a néhány történet, melyeket különböző pályázatokra küldött írásaimból válogattam össze. Ennek - és nem a feledékenységemnek - köszönhető, ha időnként ismétlésekbe botlik a Kedves Olvasó. Látási álmosság könyvének lapjait szeretettel, humorral és némi iróniával lapozom fel és tárom Önök elé. Előttem a célvonal Gyermekként nem voltak nagyratörő álmaim.
Egyszerűen csak szerető férjet, focicsapatnyi jó fej gyermeket, békés otthont és egy stabil munkahelyet szerettem volna. Túl a negyedik X-en, már vissza-visszanézve, elégedetten konstatálhatom, hogy majdnem mindent megkaptam.
2020. év 1. negyedév kérdései
Igaz, nem úgy, ahogyan elképzeltem, de a lényeget tekintve nem panaszkodhatom. Mindazonáltal a felnőtt életem nem volt diadalmenet. Tizenhat évesen elveszítettem a látásomat. A közgazdasági szakközépiskolából eltanácsoltak, de nem bántam, mert parányi csőlátásommal nem vehettem volna hasznát annak a tudásnak, amit ott szereztem, és reménykedtem abban, hogy valami olyasmit tanulhatok, ami új lehetőségeket nyit meg a megváltozott helyzetemben.
Amíg erre vártam, kedves sorstársam ajánlására elfogadtam egy telefonközpont-kezelői állást. Néhány hónap múlva pedig megérkezett a nagy szerelem is! Amikor összeköltöztünk, újabb akadállyal szembesültem. Csodálom azokat, akik évekig ingáznak a munkahelyük és az otthonuk között, engem ez 5 hónap alatt teljesen kikészített.
Számtalan átbeszélgetett, álmatlan éjszaka után nehéz szívvel ugyan, de felmondtam. Ez a döntésem mindaddig nyomasztott, míg két és fél év múlva ismét dolgozni nem kezdtem a város rendelőintézetében. Úgy éreztem, végre hátradőlhetek, a sors kegyes hozzám és a kezdeti nehézségek ellenére remekül alakul az életem.
Helyben dolgozhatok, ami hatalmas kincs, egy okos vakvezető kutya is vigyázza lépteimet. A férjem kitart mellettem, a kisfiúnk pedig bölcsis lett, mint sok más kisgyermek. Örültünk a dolgos hétköznapoknak épp úgy, mint a hétvégi kirándulásoknak, állatkerti, játszótéri programoknak.
Mindenhová együtt jártunk hármasban, bevásárolni, a számlákat befizetni és kikapcsolódni is. Ma is úgy gondolok ezekre az évekre, mint életem legszebb periódusára. A csodálatos időszaknak az vetett véget, hogy egyik napról a másikra újra teljes sötétség vett körül. Tudtam, hogy ez bármikor bekövetkezhet, de nem nyolc évre számítottam, hanem legalább hatvanra.
Tóth Erika: A citrom
Ám be kellett érnem ennyivel. Nem segítettek az újabb operációk, megkaptam a határozatot: vaksága végleges. Ha a jó látáshoz képest a néhány százaléknyi csőlátás hatalmas különbség, akkor a kicsihez mérten a teljes vakság óriási, így az áthidalása is nagyságrendekkel nehezebb volt. Életemben nem estem még ennyire kétségbe, hiszen már nemcsak magamért voltam Vissza akarom állítani a látásomat, hanem egy négy és fél éves gyermekért is.
A jövőképünk jellemzői előtti boldogságunkból már csak a saját lakás hiányzott, de amikor lehetőségünk nyílt az otthonteremtésre, már nem tudtam neki felhőtlenül örülni. Teljesen vakon megküzdeni egy újabb költözéssel, az ismeretlen közlekedési helyzetek elsajátításával, a háztartással és Vissza akarom állítani a látásomat más tennivalóval, ami egy családi fészekkel együtt jár, még nagyobb teherrel nehezedett Vissza akarom állítani a látásomat.
Akkor az egyetlen lehetőség a látás 3 5 van Budapesten volt, néhány hónapos, bentlakásos formában. Úgy éreztem, hogy kisgyermek és munkahely mellett ezt nem vállalhatom. Később viszont, amikor már saját lakókörnyezetben is elérhető volt a rehabilitációs szolgáltatás, igénybe vettem, és be kellett látnom, hogy sokkal könnyebben és gyorsabban lehet alkalmazkodni a változáshoz, ha segít egy szakember, Vissza akarom állítani a látásomat önállóan kell rájönni, kikísérletezni a praktikákat.
Hogy Vissza akarom állítani a látásomat legyen a körülöttem lévő káosz, imádott vakvezető kutyám, Daisy daganatos beteg lett, így nem dolgozhattunk tovább együtt.
Új négylábú társammal hónapokig tartott az összeszokás, mire ismét biztonságossá vált a közlekedés számomra. Mondhatom, hogy egyszerre tanultuk meg Apaccsal az útvonalakat az új lakóhelyünk és a rendelő, no meg az óvoda között.
Könnyeimet, kétségeimet próbáltam titkolni rémült családom előtt. Látszólag mindig erős, bátor nő voltam, aki soha nem adja fel. Legbelül valóban ezt is éreztem, hogyha családot vállaltam, akkor nem merülhetek alá az önsajnálatban, hanem mindenre megoldást keresve kell továbblépnünk, egymást erősítve, támogatva.
Persze, ettől Vissza akarom állítani a látásomat meggyőződéstől még ugyanolyan nehéz volt megszelídíteni a félelmeimet. Néhány év múlva gyermekünknél Vissza akarom állítani a látásomat egészségügyi problémát diagnosztizáltak. A közepes fokú, mindkét oldalt érintő halláscsökkenése súlyos csapást mért ránk. A többszöri műtét Vissza akarom állítani a látásomat sem lett jobb az állapota. Talán még nevetni is lehetett volna a komikus helyzeteken, ha nem fájtak volna annyira.
Ez Vissza akarom állítani a látásomat újabb váratlan esemény elbizonytalanított, megrémisztett, de idővel ez is oldódott, amint Viktor megtanult figyelni és szájról olvasni. Akkor nem jutott rá idő, hogy azon filozofáljak, vajon neki mennyire lehet nehéz mellettem. Csak mostanában volt bátorságom rákérdezni, hogyan emlékszik vissza a gyermekkorára. Boldogsággal tölt el, hogy többnyire nem félelmetes, állandó küzdelemként élte meg az elmúlt időszakot. Emlékeit inkább a kirándulások, meghitt ünnepek, derűs hangulatú délutánok töltik ki, amikor fociztunk, homokoztunk, gyurmáztunk, társasjátékoztunk, együtt sütöttünk, főztünk.
- Culture - My Beauty - zmablak.hu | MAC Hungary
- Látás és plusz és mínusz
- Az imént olvastam visszább: "A humán eredetű törzsek képesek tartósan megtelepedni az emberi bélrendszerben; a hatásuk is tartós
- A látás hatása a szédülésre
Az életünk nehezebb és könnyebb ciklusok váltakozásának sorozata, egymást követik a hullámhegyek és völgyek. A túlélési stratégiám lényegét egy szép verssorból merítettem, melyet nagyapám hagyott rám örökül: "Szépen, értelmesen élni, valamit mindig remélni sötétben is lehet!
Rosszabb időszakaimban barátaimra támaszkodva lépdelek, máskor meg én nyújtok segítő kezet azoknak, Vissza akarom állítani a látásomat kapaszkodóra van szükségük. Megtanultam vakon kötni és horgolni, mert kreatív elmém olthatatlanul vágyik az alkotás örömére. Gondolataimat, tapasztalataimat megírom, reménykedve, hogy így könnyebb lesz feldolgoznom a velünk történteket, és közreadom, bízva abban, hogy esetleg mások is erőt meríthetnek belőle.
Kitárom lelkem, hogy megmutathassam, élni így is lehet, és így is érdemes! Nem regénybe illő sikertörténet az életem, mert nincs happy end. Ne is legyen még néhány évtizedig! A többit meg majd hozza a sors, úgy, ahogy szokta, a maga módján, kiszámíthatatlanul, gyorsan, váratlanul, mint ahogy a szerpentin kanyarjai követik egymást, hol jobbra, hol balra.
Mi pedig száguldunk rajta fájdalmasan, időnként a féket taposva, sikítva vagy kacagva, de a célt mindig szem előtt tartva; mindenből a legjobbat kihozva! Illúzió Mostanában gyakran eltűnődöm, milyen különös is az, hogy látás és nyújtás fizikában tanultak alapján minden szilárdnak vélt tárgy valójában rezgő atomok sokaságának halmaza.
Első hallásra nehezen hihető, hogy az asztal, aminél ülök, vagy a laptop, amin írok, felfoghatatlan gyorsasággal száguldó protonok és neutronok serege, nem pedig egybefüggő, szilárd anyag. A látszat ellenére érdemes kicsit eltöprengenünk, hiszen nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy Vissza akarom állítani a látásomat mást látunk, amikor ugyanarról a dologról, eseményről alkotunk véleményt.
Lehet, mégiscsak van abban valami, hogy az érzékszerveink becsapnak bennünket? Itt van például az az egyszerű eset, amikor egy barna, hosszú hajú asszony lépdel négylábú barátjával az utcán reggelente.
- Pin auf Kosmetyki
- Mosoly és egy csésze kávé Székely Ferenc Születésnapi beszélgetés a 75 éves Tomcsányi Mária televíziós újságíróval — Tanárnak készültél Marosvásárhelyen, s aztán mégis a kolozsvári egyetem filozófia szakán szerzett oklevéllel kerültél Bukarestbe, a Román Rádió magyar adásához.
- A leghatékonyabb gyógyszerről van szó, ami csak manapság hozzáférhető, amellett képes arra, hogy káros mellékhatások nélkül gyógyítson.
- Szellem látvány dx
- Hogyan lehet helyreállítani a jobb szem látását
- Látás prosztatagyulladás
Tudom, hiszen már számtalanszor hallottam, hogy sokan így vélekednek: - Felháborító, hogy a csúcsforgalomban kell sétáltatni ezt a büdös, bolhás dögöt itt a látás komoly iskolák környékén.
Nem tudna valahol máshol, félreeső utcákon lófrálni, ha már ennyire ráér? Még a végén megharap valakit ez az óriási fenevad! Mások fókuszában pedig így néz ki ez a kép: - Jaj, de gyönyörű ez az állat, csodálatosan csillog a szőre!
Milyen értelmesen néz azokkal a nagy, barna szemeivel! Tök cuki, a labradorok olyanok, mintha mindig mosolyognának. Az én nézőpontomból pedig így hangzik ez a történet: Bogi egy nagyon kedves, hűséges kutya, aki féltőn vigyázza minden léptemet, ahogy a csúcsforgalomban reggelente dolgozni rohanunk. Igen, épp akkor, amikor a legtöbb ember szintén munkába igyekszik, vagy épp a gyermekeit viszi iskolába. A kis labrador Vissza akarom állítani a látásomat izmos testén megfeszül a hám, ahogy a járókelőket, kerékpárokat, a járda hibáit kerülgetve vezet célunk felé.
Marjai József
A zebránál lábamhoz simul, felnéz rám, elveszi a felé nyújtott jutalomfalatot. Felelősségteljes munka az övé, minden veszélyre figyelnie kell. Mindig ápolt, selymes bundáját öröm simogatni, lógó füleivel, lihegéstől félig nyitott szájával pedig valóban bájos jelenség lehet Persze, ezt én sosem láthattam, csak lelki szemeimmel, hiszen már évtizedek óta sötétben, vakon élek.
Ugyanazt látjuk, vagy mégsem? Érdemes elgondolkozni, állítani kicsit életünk látószögén és fókuszán, mielőtt elhamarkodottan véleményt formálunk, ítélkezünk. Előfordulhat ugyanis, hogy tévedünk, mert amit látunk, az csak az agyunk által megformált illúzió.
Egyedül Lassan két évtizede, hogy látás nélkül élek. Vakvezető kutyáim segítettek át az aliglátók világából a teljes sötétségbe, együtt fedeztük fel a nagybetűs élet sok-sok titkát.
Most nem a velük való közlekedés technikai kivitelezéséről szeretnék írni, hanem az átélt élmények által ébresztett érzésekről, gondolatokról. Amíg láttam, az egész részeként együtt mozdultam a körülöttem lévő világgal.
Ugyan most is hallom, érzékelem, és van tudomásom az eseményekről, helyüket változtató emberekről és tárgyakról, mégsem érzem azt, hogy egyként, a környezet részeként haladnék előre utamon.
Az ön kérdése
Időnként, nagyon is ellentétesen, a harmóniából kiszakadva teszem ezt. A néha vicces, máskor meg bosszantó helyzetek töredékesen jutnak el hozzám, többnyire fantáziám ecsetével színezve ki a hiányzó részeket. Elvesztek a szavak, eltűnt a kommunikáció, mióta a szemek beszéde némaságra kárhoztatott. Egyedül maradtam! Egyedül a gondolataimmal, az érzéseimmel a folyton változó, nyüzsgő, zsúfolt utcákon. Gondolataimból körmök kopogása, morgás, kutyák acsarkodása rángat vissza a jelen valóságába.
Orvos válaszol
Megfeszül a póráz, addig egyenletes ritmusban, nyugodtan haladó vakvezető kutyám Vissza akarom állítani a látásomat lendül. Iskolázott, képzett állat, tudja, hogy nem bonyolódhatna utcai csetepatéba, ha rajta van a hám, és felelősségteljes Vissza akarom állítani a látásomat végzi, látásomat pótolva óvja lépteimet.
De ez most más. Mint később megtudom, két nagytestű kutya ugrott rá, tehát ez önvédelemnek számít. Szeretnék valamit tenni, kutyám segítségére sietni, de nem tudok. Ha feléjük rúgok, lehet, a saját kutyámat találom el. Nem beszélve arról, hogy azzal senkinek sem teszek jót, ha a verekedés hevében valamelyik dühös állat megharap. Hallom, hogy egyre távolodnak, így kutyámat szólongatom.
Miniszterelnöki Kabinetiroda
Én sem mernék közbeavatkozni ilyen esetben még akkor sem, ha látnék - mondom. Igazítsuk meg a felszerelését, mert az viszont összekuszálódott. Leveszem róla a hámot, megigazítva adom rá vissza. Nehogy visszaforduljanak, és ismét rátok támadjanak!
Elmegyek a sarokig, mert nem látom őket.
Megköszönve a segítséget, lassan mi is elindulunk. Úgy vélem, egy iskolába tartó diák lehet. Mivel nincs pontos Vissza akarom állítani a látásomat, megkérem a fiatalembert, hogy kísérjen át a túloldalra.
EGYÉB TÉMÁK AMIK ÉRDEKELHETNEK
Félénk, bizonytalan minden mozdulata, talán most segít először látássérült embernek, de nagyon készséges. A járdára érve elköszönünk, és megyünk a dolgunk után. Pár órával később vidám hangot hallok az ablakomnál. Pihen a kis drága? Néhány percig kedélyesen beszélgetünk a hölggyel, aki reggel segített, biztosítom arról, hogy minden rendben van.
Amikor elmegy, furcsa érzés kerít hatalmába. Könnyeket csalogató, torkot szorító, jó érzés. Mégsem vagyok egyedül! Bár a sötétben elmerülő szemkontaktus nem tart minden pillanatban kapcsolatot a környezetemmel, ez az eset bizonyítja számomra, hogy az egység részeként tekintenek ránk.
Hozzátartozunk a reggelente munkába, iskolába igyekvő tömeghez. Nem intenek, nem mosolyognak, de figyelemmel kísérnek a csillogó szemek. Ha csöndes lépteink magányosnak tűnnek, ha nem is kapok nap mint nap visszajelzéseket, hálás vagyok, hogy a bajban eltűnik a sietős közöny és segítenek az emberek! Jó tett helyébe Vakvezető kutyámmal bandukoltam hazafelé Vissza akarom állítani a látásomat munkahelyemről a tikkasztó hőségben.
Tartalomjegyzék
Ahogy a házunk kerítéséhez értem, már felfigyeltem a beszédre és a mozgásra. Parányi csőlátásommal próbáltam "befogni" az alakokat. Amikor dobbantak a lábak, akkor jöttem rá, hogy leugrottak a kerítésről a járdára. Mi van, ha leestek?
