Tenyésztő gyakorlati látás,
A kígyók hőlátó képessége segíthet a retina gyógyításában, amellyel akár tenyésztő gyakorlati látás látás is visszanyerhető — derült ki a június 5-i Science-ben publikált tanulmányból.
A világ egyik vezető tudományos lapjában megjelent kutatáshoz a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének Retina Laboratóriuma egy humán retina-modell kidolgozásával és az ehhez kapcsolódó jelentős tudástranszferrel járult hozzá — közölte az intézmény. A kísérlet célja a fényérzékenység és a látás visszaállítása volt a vak retinában.
Ehhez a kígyók tenyésztő gyakorlati látás is szerepet játszó rendszert vettek alapul: a kígyók ugyanis nemcsak látnak, de egy speciális szervükkel a hőt is érzékelik. A kutatók kis mennyiségű DNS-t tartalmazó, emberre ártalmatlan vírusvektorok segítségével juttattak tenyésztő gyakorlati látás retinába egy mesterségesen módosított, hőre érzékeny ioncsatornát.
Ezt a látható spektrumon kívül eső, binokuláris látás feltételei infravörös fénnyel keltett hőhatással célzottan aktiválták.
A vizsgálatok igazolták, hogy ennek segítségével visszatért a retina fényérzékenysége, az információ a látópályán keresztül a látókéregbe is eljutott, részben pedig a funkcionális látást is sikerült visszaállítani. Az úttörő megoldás egyik fő előnye, hogy a még fejlesztés alatt álló optogenetikai eljárásokkal szemben részlegesen megtartott látás esetén, például időskori makula degenerációnál tenyésztő gyakorlati látás alkalmazható lehet.
A jelenleg is párhuzamosan, világszerte több laboratóriumban kutatott optogenetikai terápiás célú eljárásokban ugyanis a látható fényre érzékeny ioncsatornát próbálnak kifejeztetni a vak retinában, ezeket azonban csak nagyon erős látható fénnyel tenyésztő gyakorlati látás tenyésztő gyakorlati látás, amit ezért csak teljesen vak emberekben lehetne alkalmazni.
Az elmúlt évtizedben egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az állatokon elért eredményekből levont következtetéseket nem lehet közvetlen módon az emberi retinára alkalmazni. A kísérletek emberi szöveten történő elvégzése épp ezért alapvető fontosságú, ennek azonban gátat szab a megfelelő minőségű humán szövethez való hozzáférés.
A laboratórium által kifejlesztett eljárást olyan, terápiás célú szervdonációból fennmaradt retinaszöveten végezték, amely egyéb módon nem hasznosítható — az eljárásnak köszönhetően azonban lehetővé váltak az emberi idegszöveten eddig nem kivitelezhető, hosszú távú vizsgálatok is.
Fotó: Semmelweis Egyetem Azt, hogy a vírusok segítségével be lehet juttatni a degenerált retinába olyan csatornákat, amelyek érzékelik a fényt, ezzel pedig a vak retinát ismét látóvá lehet tenni a Roska Botond, a Bázeli Egyetem professzora, a bázeli Molekuláris tenyésztő gyakorlati látás Klinikai Szemészeti Intézet alapítója, a Semmelweis Egyetem vendégprofesszora, a Semmelweis Budapest Award tavalyi díjazottja vezette tudóscsoport fedezte fel.
Eredményeiket azonban nem tudták megfelelő módon tesztelni az humán retinán — ebben nyújtott segítséget nekik a Semmelweis Egyetem Retina Laboratóriuma. A közös kutatás ben kezdődött, ennek egyik eredménye egy, a Nature Neuroscience-ben tavaly megjelent publikáció volt.
Ebben egy olyan, a specifikus génterápiához nélkülözhetetlen mesterséges promóter-könyvtárat, azaz a gének előtt elhelyezkedő, szabályozó DNS-szakaszokat írtak le, amelyek segítségével az emberi retina egyes sejtjei szelektíven megcélozhatóak. A promótereket alkalmazva egy adott méretű gén célzottan beültethető az emberi retinába, így lehetőség van tenyésztő gyakorlati látás adott sejttípus betegségeinek kezelésére, és a génhiba okozta zavarok korrigálására, illetve mesterségesen szerkesztett gének kifejeztetésére.
