Hogyan állítottam vissza egy komszomol tag látványát
S az üres fekete mélységbe nézve, melynek se kezdete, se vége már, kéri atyját, múljék el végre ez a halálos, keserű pohár. Magam vállalta kínban sírba szállok, de harmadnapra majd feltámadok, ítéletre elém a századok.
A Getsemáné kertje Az emlékezők egybehangzóan vallják, hogy Paszternak orosznak és pravoszlávnak tartotta magát, a zsidókérdésben pedig — apját követve — a minél gyorsabb és teljesebb asszimiláció mellett tört lándzsát. Idősebb korára azonban be kellett látnia, hogy kényelmes teóriája nem valósulhat meg — a huszadik század a zsidók iránti kegyetlenségben a középkori mészárlásokon, az ocsmány századfordulós pogromokon és a Bejlisz-peren is túltett.
Magában a Szovjetunióban az embermegváltó, világboldogító ideológia megfért — már csak azért is, mivel Sztálin politikai ellenfeleinek jó része zsidó volt — a hétköznapi antiszemitizmussal, nyilvánosságra nem hozott, de annál szorgalmasabban gyakorolt numerus claususokkal, örökös gyanakvással.
Ezért van az, hogy a Zsivago doktorban, ha nem is túl gyakran, de mindig fontos pillanatban a látás mennyi százalékos mázsás súllyal jön elő a zsidókérdés.
Nem értette, micsoda helyzet az, amelyben nem tehet semmit az ember, ha rosszabb másoknál, hogy megjavuljon, jobb legyen. Mi az, hogyan állítottam vissza egy komszomol tag látványát valaki zsidó?
Minek van az ilyen a világon? Mi a jutalma vagy értelme ennek a fegyvertelen kihívásnak, amely keserűségen kívül semmit sem nyújt? Épp az ingerli a zsidógyűlölőket, aminek meg kellene indítania, pártjukra kellene állítania őket. A szegénységük, az összezsúfoltságuk, a gyöngeségük, az, hogy nem tudják viszonozni az ütést.
Van benne valami végzet-szerű. Minél messzebb a dédelgetéstől Paszternak nemszeretem módon került előtérbe ben, az I. Írókongresszuson, amelyen Buharin őt állította a szovjet költészet élére, szembeállítva őt nemcsak a megrendelésre író fűzfaköltőkkel, de Majakovszkijjal is.
Az előbbiek persze az utóbbi ürügyén indítottak támadást nemcsak Paszternak, hanem Buharin ellen is, akinek megingott helyzetéről pontos információik voltak.
Hogy mennyire eredménytelenül, azt az ötvenes évek derekán, immár a II.
Wikipédia:Adminisztrátorok üzenőfala/Archív 49
Írókongresszuson elvégzett számvetés mutatta: a nem közvetlenül társadalmi megrendelést teljesítő intim költészet, naturfilozófia szinte teljesen kipusztult a grafomán rímfaragók elhatalmasodásával. De talán éppen ezt készítette elő Sztálin és Zsdanov, amikor Buharinra bízták, kétes megtiszteltetésként a költészeti beszámolót — több nyulat is ki akartak ugratni a bokorból.
Magát Paszternakot ellentmondásos érzések fűzték Majakovszkijhoz, akivel egy időben összejárt, közeli baráti körének tagja volt.
Önéletrajzában Majakovszkij kiemelt helyen, sok-sok oldalon szerepel. Nem jutnak el értelmemig ezek a sután versbe szedett jelszavak, ez a keresett tartalmatlanság, ezek az oly mesterkélten, zavarosan és szellemtelenül megfogalmazott közhelyek és elcsépelt igazságok.
Ez a Majakovszkij számomra semmilyen, mert nem létezik. Furcsa, hogy éppen ezt a semmilyen Majakovszkijt tartották egykor forradalminak.
Paszternak a hogyan állítottam vissza egy komszomol tag látványát még felszólalhatott. Kerüljünk minél messzebb ettől a dédelgetéstől annak igazi forrásai nevében, a nagy, tevékeny és termékeny hazaszeretet nevében.
Dacos individualizmusa miatt sok támadásban volt része, de ben az írókongresszuson hivatalosan elismerték a szovjet legnagyobb élő költőjének. A hangulata rendkívül rossz, hiszen másoknál előbb érzékeli az előretörő ízléstelenséget, másfelől jelentős művészek behódolását a konjunktúrának, részben naivitásból, részben nagyon is tudatosan, aprópénzért és apró kegyekért.
A vezető posztok, kérkedve hirdetett példányszámok a grafománok előjogaivá válnak. Nincs étvágyuk, még csak nem is sejtik a halhatatlanság ízét, megelégszenek vajas kenyérrel, autókkal hogyan állítottam vissza egy komszomol tag látványát két rendjellel.
Glasznoszty és irodalom
Az igazi költők — Blok, Jeszenyin, Majakovszkij — sorra pusztulnak ebben az elgépiesedő, arctalanná tevő korban; Jeszenyin és Majakovszkij harminc, illetve harmincnyolc évesen, saját kezével vet véget életének, és végeredményben Blok is mindenbe belefáradva, beleundorodva, úgyszólván önként fogadja a halált 41 éves korában.
Paszternak egyre többet gondol rájuk… Publikálásban nemigen reménykedhet — de nincs is mit közzétennie. A versírás kevéssé illeszkedik egyre erősödő epikus hajlamaihoz, másrészt a születő próza — Luvers gyermekkora, Elbeszélés, Menlevél — tökéletesen anakronisztikusnak tűnik még a jó indulatú barátok számára is, hiszen a századelőt, a lélek intim rezzenéseit idézik a kollektivizálásról, iparosításról, a fenyegető háborúról szóló írások tömkelegében.
Nem tudott kukorékolni Furcsa módon az újabb világégés hozta meg Paszternak alkotói kedvét. Az iszonyú pusztulás és vérveszteség közepette a nép és vezetői között valamiféle közmegegyezés jött létre.
Élethalálharcról, a szovjet és ezen belül különösen is az orosz nép létéről volt szó, minden tartalékot mozgósítani kellett. Győzött a sokféleség… A széles, általános közösség szelleme most mindenkinek a tevékenységét áthatja. Az ominózus határozat azonban csak augusztusában jön, és addigra Paszternak elkészül a nagyregény első két részével! Az egyébként skrupulózus, állandóan javítgató író ezúttal mintha diktálásra dolgozna, bizonyítva, hogy a könyv benne él másfél évtizede, és meg akar születni.
Amikor pedig Paszternak ráébred reményeinek megcsalatására, már nem hagyja abba a könyvet. Nem törődik vele, hogy személyében is támadják, a szovjet közélet olyan nagy hatalmú korifeusai minősítik dekadensnek, ellenforradalmárnak, látásélesség szimulátor szovjet irodalomtól idegennek, mint Fagyejev.
Rágalmazza a valóságot.
- Milyen látványnál kerülnek különleges erőkhöz
- Előre is köszönöm.
- Én kitartok amellett, hogy ha egy nem kifejezetten absztrakt film nem kifejezetten mesefilm, akkor legyen hihetõ történet, attól lesz hiteles.
- Michael jackson látomása
- Наша собственная история, которая представляется нам такой важной, -- не более как запоздалый и, в сущности, тривиальный эпилог, хотя он и настолько сложен, что мы до сих пор не можем разобраться во всех деталях.
A szovjet irodalom nem békélhet meg az ő költészetével. Talán már honoráriumot sem kapok, egyébként is kívül kerültem az irodalmon. De ez engem nem bánt és nem nyugtalanít.
Hiszen a legnagyobb szenvedélyem a művészet, ami olyan egyértelműen szilárdan és világosan irányít engem és életemet, mint ahogy valamikor a vallási meggyőződés lett úrrá az embereken.
A világos út és cél mindent megkönnyít számomra, mindenre készen állok, ami előttem áll, és köszönetet mondok sorsomnak és az égnek. Tovább írja a fogalmazványt arra a gyönyörű papírra, amit éppen Nyina Tabidzétől kapott; a babonás Paszternak ebben is jelet, intést lát. És amikor, még ugyanabban az évben, megkapja a sorstól utolsó múzsáját, segítőtársát, asszonyát, valóban egy hívő rajongásával hirdeti, hogy maga a sors, a világ hívja-várja regénye megteremtését.
Ivinszkaja Amikor ban megismerkedtek, Olga Ivinszkaja hogyan állítottam vissza egy komszomol tag látványát éves volt, 22 évvel fiatalabb Paszternaknál. A Novij Mir folyóiratnál dolgozott, a pályakezdő írók rovatát vezette.
Magánélete szerencsétlenül alakult: első férje öngyilkos lett, a második a karjai között halt meg a kórházban. Édesanyját három évre lecsukták, mert valamit mondott Sztálinról. Volt egy fia és egy lánya — utóbbi Lara lányának, Katyenkának előképéül szolgált. Paszternak kétszer nősült. Hogyan állítottam vissza egy komszomol tag látványát házasságából született Lehetőségek tere a kvantumfizika szempontjából fia, aki később értékes összeállításokat közölt a Zsivago doktor alkotói történetéről.
Második házasságát — Zinaida Neuhausszal — viharos szerelem, és két korábbi család felbomlása előzte meg ban. A negyvenes évek derekán a már nem fiatal és sebzett költő, aki tudta-hitte, hogy fő műve még isten látást adott nekünk áll, mámorosan fogadta az élet éppoly váratlan, mint amennyire értékes ajándékát.
Olga Ivinszkajában nemcsak nagyszerű partnerre tett szert, hanem hozzá szellemileg közelálló, megértő segítőtársra, aki kellőképpen tudta szabályozni a hol túláradó, hol pedig önbizalmát vesztő írót. Ráadásul külsőleg-belsőleg megtestesítette azt az asszonytípust, akit Paszternak Zsenya Luversben még csak megálmodott, később is sokszor elképzelt, de személyesen tulajdonképpen sohasem ismert.
Zsivago megkapta Larát.
Olga Ivinszkaja méltán illeszkedik a nagy orosz író-élettársak sorába; mindenekelőtt Jelena Bulgakova, a Mestert ihlető, végsőkig támogató Margarita jut az eszünkbe vagy a Viszockijt tíz éven át óvó, egyensúlyban tartó Marina Vlady. Lágerbe és börtönbe azonban egyikük sem került — Ivinszkaja ezt is kipróbálhatta… Három évig tartott a csodálatos, ihlető szerelem első, legszebb szakasza.
Olga gyermeket várt — Paszternak boldog volt, szárnyalt, rajongott… Ám ellenségei egy pillanatra sem feledkeztek meg róla.
Európa, Európa
Ha már — Sztálin szeszélye folytán — nem nyúlhattak Paszternakhoz, ott hogyan állítottam vissza egy komszomol tag látványát rá a csapást, ahol a legérzékenyebb volt: Ivinszkaját októberében bevitték a Lubjankára. Éjjel-nappal vallatták — végül elvetélt. Azért tették, hogy gyötrő kihallgatásokon kellő bizonyítékot csikarjanak ki belőle egy ellenem indítandó bűnperhez.
Paszternak pedig súlyos infarktust kapott, hónapokig kezelték. A hivatalos körök idegességét fokozta, hogy Paszternakot tól rendszeresen felterjesztették az irodalmi Nobel-díjra. Paszternak egyik Hiszen ha csak egy lépést teszek is, jogukban áll, hogy kérdéseket tegyenek fel legalapvetőbb nézeteimmel kapcsolatban; márpedig az egész világon hogyan állítottam vissza egy komszomol tag látványát olyan erő, amely rákényszeríthetne, hogy válaszoljak is rájuk, mint ahogy egyenként mindenki válaszol.
És ez egyre csak éleződik, egyre rémisztőbbé válik, abban a mértékben, ahogyan a legutóbbi időkben életem erőteljesebbé, boldogabbá, termékenyebbé és egészségesebbé vált.
Tehát rejtetten, titokzatosan kell hogyan állítottam vissza egy komszomol tag látványát. Paszternak bizonytalanná válik az első világháború ábrázolásában, nincsenek megfelelő adatai. Továbbra is fordításokkal kell megkeresnie a betevő falatot — igaz, a Faustot ülteti át. Ahogy egyre közelebb kerül a könyv befejezése, annál nyilvánvalóbb, hogy a kiadása nehézségekbe fog ütközni. Semmi jót nem ígér, például, hogy amikor a Znamja folyóirat áprilisában válogatást közöl a Zsivago-versekből, csőstől jönnek az olyan és a folyóirat által sürgősen közölt!
De azért reménykedik, hiszen Sztálin meghalt, Olga visszajött a táborból, és mit sem változott, szerelmük továbbra is megmaradt; és mintha új szelek fújdogálnának az irodalmi berkekben is.
Az óvatos kompromisszumokat, oldalazó lépéseket azonban nem Paszternaknak találták ki. Kazakevics és Kaverin kér tőle valamit a Lityeraturnaja Moszkva című, az akkori időkben haladónak számító almanachba, de a költő nem ad nekik semmit. Azt kívánná, hogy azonnal kiáltsák ki a sajtószabadságot.
