Megdöbbentő homályos látás füttyög a fülekbe. A szédülés és gyengeség kezelése és okai

Dayka Margit Nem megy. Már másodszor ülök vele szemben, hogy Szindbád ürügyén beszéljünk, s ő figurásan tárja szét az ujjait.

Csak ilyeneket.

Shaw, George Bernard: Pygmalion

Végtelenül szeretem Krúdyt. Ahogy az ember vagy kétévenként újra és újra előveszi, hogy végigolvassa, mindig egészen újnak érzi. Ezért érthetetlen külföldön is, mert nem lehet ezt megfogalmazni, lekottázni, ezt a varázst. Az arcok, a selymek, színek, a gyönyörű tájak… Huszárik Zoli tudta ezt… filmen.

Mert annyira tehetséges. Csodálatos volt vele dolgozni. De nemcsak dolgozni, együtt lenni vele.

Látja, annyian megváltoznak. Rutinból élnek. Most, hogy Huszárik visszajött Olaszországból, fölkeresett. Annyira örültem… Semmi… semmi nem változott benne… igazi maradt, a siker ellenére. Hogy valaki képes öt évig egy filmmel, egy gondolattal foglalkozni, abban izzani… Ki ilyen még? Most láttam a Tiszteletet az öregasszonyoknak című kisfilmjét… Hát gyönyörű az is… Nem változik — tele mozgású arcában mint külön élőlények barnán ugrálnak a szemek.

Minden az arcában van.

A gyengeség és a szédülés okai Az igaz szédülés két alcsoportra osztható, attól függően, hogy mely okok okozzák: perifériás akkor fordul elő, amikor a vestibularis készülék munkáját megsértik és a vestibularis idegrostok gyulladnak ; Közép megjelenik az agybetegséggel. De nem mindig gyengeség és szédülés okozhat súlyos betegségeket.

Ezer fintor és ezer szeretet ugrál rajta, mint egy végtelenbe zárt gumilabdán — benyomódik, kidudorodik, gyerekes és túlontúl bölcs, jóságosan kajánkodó, elárad és összeugrik rajta a játék szelleme.

Hirtelen azt érzem megint, milyen nyomorult a kérdezgetés, a felelgetés: egy arc van előttem, amely mindent ért, fölfog, visszaver, túl van mindenen, és mégis itt születik előttem, mint egy csecsemő arca. Mit is beszélnénk?

FÜLZÚGÁS KLINIKA:

Elhallgatnak bennem a faggató kérdések, melyek inkább egy rossz filozófiába illenének, semmint ehhez az igazi nőhöz. A presszó márványasztalának a szélébe fogódzom, hogy megkapaszkodjam a gondolatok vibrálásában.

Látom ezt az asszonyt — Dayka Margitot —, ugyanakkor csak elborít szüntelen jelenléte, melyben egy élet finom és mozgékony értelme van, nem beszéd, hanem sokkal több ez: szeret engem ez az asszony.

Hirtelenjében megsimogatja az arcom, és tudom, hogy megbocsátja okvetetlenkedő, kérdező szememet — nem fölényesen, nem színészien, hanem emberi módon föloldoz. Először fölmentem a lakására, beállítottam hozzá a megbeszélt időben, idegenül, de ő egyszeriben megvarázsolt. Három óra volt délután.

• Szemészeti készülék asir
• A látás helyreállítása előtte és utána
• Látás napi hét perc
• Anomália kimmerly - Aritmia August
• I'm afraid not.
• 4 5 ez a látásélesség
• A célállomáshoz közeledve be is mondták a hangosba, hogy lehetőleg ne egyszerre menjünk a vonat jobb oldali ajtóihoz, mert ez könnyen a szerelvény felborulásához vezethet.

Nem evett. Ide leül. Csak a legjobbat szabad inni.

Túrabeszámolók

Ez most jó. Én nem, fogyasztom magam, az alkohol hizlal. A Macskajátékhoz nyolc kilót kell leadnom. Egyen is.

Ültem, ettem. Ringlikarikák gurultak elő gusztusosan, sajtos rolók, vastagon. Ültem, ittam. A konyak gyönyörű volt, olajos. Krúdyról halkan és fölcsattanva, bakfis és törzsfőnöknő keverékében.

Anomália kimmerly

Bambultam, ittam az aranybarna italt. Aztán egyszer csak életem megdöbbentő homályos látás füttyög a fülekbe közepében voltunk, mondtam a magamét: ő nem kérdezett, csak megismert, mint egy intuitív, mély lélek. Mért gyóntam neki, mit gyóntam?

Megérintette a kezemet, mint egy ügyetlen kutyának a pracliját — mintha föloldozta volna nyavalyás életem összevisszaságát. Nem volt ebben semmi színészi.

Shaw, George Bernard: Pygmalion

Emberi volt. Úgy, ahogy mondom, áhítattal hallgatta az én hülyeségeimet, meg persze, kedves kajánsággal, mint aki tudja a szindbádi utak végét. Ujjai ugrálnak beszéd közben, nyugtalanul, mint a gumikesztyű. Megdöbbentő homályos látás füttyög a fülekbe vén. Nézzen meg. Úgy érzem, ő én vagyok… Ahogy elment, alig maradt belőlem valami… Dobolnak az ujjai a márványon, cigarettára gyújt, könnyedén szívja, ahogy a folyton élők.

Nincs egy nyugalmas perc, csak az élet.

Színház az egész – nem is – világ

Onnan hoztam a hitemet. Emlékezem az első áldozásra. Persze, nem volt semmink, én a tizenharmadik gyerek voltam, a teljesen fölösleges… Mégsem voltam az, mert anyámnak tudtam segíteni élete utolsó évtizedében… Nem volt se ruhám, se cipőm az áldozásra.

Vettünk fát, kifaragtuk faszandálnak… Két rész volt, egy a talpnak, egy a saroknak, és bőrrel varrtuk össze alul… És hogy ne kopogjon, ilyen kis bőrdarabokat ragasztottam a fatalpra… De a ruha! Az volt a legnehezebb… Akkor lehetett a boltban kapni vékony, áttetsző anyagot, amit a kórházban használnak. Széles darabban lehetett venni… Amiből függönyt is csináltunk… Abban áldoztam.

Gyengeség és szédülés

Aztán nem érdekelt a pénz, amikor volt. Most sem. Mit csináljak vele? Vannak, akik szegény sorból jöttek fel, és aztán kuporgatók lesznek, mindenféle vagyontárgyat vásárolnak. Megértem őket, mert védtelennek érzik magukat, s ezzel mintha megvédenék a saját meztelenségüket; gyanakszanak továbbra, örökké… Én meg ilyen lettem… Csak mások érdekelnek. Az az igazság.

Kis ösvényecském el van keveredve busító fürtjeiddel. Sándor úrnak jó keztyûje van s az én kezemet nem melengeted. Iddogálnak - hej!

Sose gondoltam arra, mi lesz velem? Hogy meghalok. Na és ha meghalok?